Gyümölcstermő életre kiválasztva

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,16)

Termelőként, vagy fogyasztóként tekint ránk gyakran a munkaerőpiac, vagy a piac, – és ezt egyfajta természetességgel vesszük tudomásul. Jézus tanítványaira gyümölcstermőként tekint – búcsúzásakor elmondott bátorító szavaiban. Három nagyon bátorító állítás is van ebben a mondatban, amit erre a tanévre vezérfonalnak választottam gyülekezeti szolgálatunkban.
Először az, hogy nem véletlenül vagyunk Jézus mellett, másodszor, hogy megmaradó gyümölcsöt teremhet életünk az Ő szándéka szerint, és harmadszor, akármit kérünk Jézus nevében, megadja.

Mi választjuk Jézust vagy Ő választ minket? Mindkettő egyszerre igaz. Mi azért választjuk Jézust, mert szükségünk van rá, Ő azért választ minket, hogy rajtunk keresztül is megmutassa szeretetét másoknak. Amikor önkéntes szolgálatot vállalunk a gyülekezetben és megpróbálunk valóban szeretetteljesen mások javára élni, akkor döbbenünk rá, milyen nehéz is ez valójában, és bár kezdetben vidámnak tűnik, sokszor csalódáshoz, kiégéshez vezethet. A vállalkozó szellem vagy elhívatás visz előre bennünket? Mindkettő. Azonban meggyőződésem, hogy az igazán nehéz helyzetben a belső elhivatottság tud több erőt adni. Kalkuttai Teréz anya, a Szeretet Misszionáriusai szerzetes társulat alapítója 1997. szeptember 5-én halt meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003. október 19-én, a szentek sorába pedig Ferenc pápa iktatta elmúlt vasárnap, szeptember 4-én. Hitvallásukból nyilvánvaló egyfajta belső elhivatottság: „A különbség köztünk és a szociális gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek. Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van. Életünknek ez az értelme.” A keresztyén élethez rendkívül szükséges hinni Jézus minket választó szeretetében és mindennap dönteni, hogy a vele való közösséget választjuk.

Mi a megmaradó gyümölcs, és hogyan teremhetjük meg azt? Szerintem ez a kérdés a tanítványokban is felvetődött. Azt tapasztaljuk, hogy az alkalmi kedvességnél többet jelent egy tartós kapcsolat, nagy hősi tetteknél többet jelenthet egy szeretetre épülő gondoskodó, védelmező kultúra kialakítása. Másrészről azt is tapasztaljuk, hogy lassan minden lemorzsolódik rólunk az élet forgatagában, csak az nem, amit igazán szeretünk. A maradandó gyümölcs a Jézussal és másokkal kiépített tartós szeretetkapcsolat lehet. Az élő gyülekezetek titka is az ilyen kapcsolatháló, amit mi magunk is erősíthetünk. A Budapest Kelenföldi Református Egyházközségben a világháború előtt Ravasz László püspök tartott éves egyházlátogatást. Áttekintve a közösség működését, a következőket mondta értékelő beszédében: „A szeretetnek trópusi melegét éreztem ebben az egyházközségben.”

Mit kérnénk, ha akármit kérhetnénk? Nyaralás közben találkoztunk és együtt kávéztunk egy keresztyén házaspárral. Nagy meglepetésemre elmondták, hogy egy vitorlás katamarán hajót kértek imádságban és már meg is hívtak minket jövő nyárra a hajóra. Legtöbben azonban életet és egészséget kérnek maguknak és szeretteiknek. Megint mások családtagjaikért, munkatársaikért, politikai vezetőikért imádkoznak. Az imádság következményei túlmutatnak rajtunk, hiszen nem maga a szőlőtő élvezi a gyümölcsöt, hanem aki fogyasztja róla. Érdemes szerintem odafigyelni, hogyan hallgatja meg imádságainkat a Mindenható és akkor még jobban felbátorodunk a könyörgésre.
Áldott tanévet kívánok a közösség minden tagjának szeretettel!

Bacskai Bálint
lelkipásztor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.